Drámafoglalkozások

"Nyelvében él (?!") 

      A szerző nosztalgiája tagadhatatlan. Az 1994-es drámajáték-vezetői vizsga kiváló letétele után ez a foglalkozásleírás nyitotta meg azt a publikációs sort, amely e web-oldalon összegződik 2023-ban.

      A Drámapedagógiai Magazin - DPM - 9. számában ( 12-16. oldal) jelent meg 1995-ben. A megjelenés egyben adatmentés is lett, az összes adathordozóm eltűnése miatt.

     Az alábbiakban változatlanul - akkori megjegyzésekkel, pl. Kaposi László szerkesztői véleményével - közlöm a DPM-számban megjelent írást. ) 

A Fiú sziklája  

Egy faluban súlyos betegségbe esik egy ember. A családja, a falu közössége   megpróbál segíteni rajta.

Mit tehetünk a cselekvő szeretet jegyében a bajba jutottakért? 

A kezdetek, első drámatanári lépéseim egyik foglalkozása. Többek - pl. Parkőr - mellett ez is abban a tűzben edződött, abban a közegben érlelődött, amelyet a 90-es évek vajdasági szellemi műhelye, Tóthfalu jelentett.

A fiú sziklája az egyik legemlékezetesebb foglalkozás volt, ráadásul ott volt a tűzkeresztsége, hisz addig csak papíron létezett az óra. Máig hat például az ötletrohamos rész zablátlan szárnyalása és a reflektív szakasz - magántörténetek burkát felhasító - katarzisa közötti kontraszt megélése.

Azóta sok teret, időt bejárt az az óra. Ha az időkaloda engedi, a hatodik évfolyamos tanmenet monda témakörébe beillesztem, de játszottam kilencedikes drámaórán, gyerekszínjátszókkal karácsonyi műsorba illesztve, és hősiesség tematikájú Csodaszarvas táborban is.  

Vendégségben Bóbitánál 

      Lehet - sőt biztos -, hogy más-más korcsoport az óravázlat más-más adaptációját kívánja... Ez az óra legalább annyira szól az aktuális csoportról, annak viszonyairól, dinamikájáról, mint a Weöres-versről - vö.: tanulási terület - ezért is van a tág korosztályi ajánlás. A legemlékezetesebb Bóbita megjelenítések , a "Forró szék"-es szakaszban, felnőttképzésekhez kötődnek.  Egy kecskeméti képzés drámatanárjelöltje reformpedagógiai tudással felvértezett tündért hozott, míg egy vajdasági hétvége Bóbitája fekete bőrdzsekis, deviáns vadócként jelent meg. 

      Megjelent: DPM - 19.  14-17.o

"Maradjatok távol!" 

      Egy tanítási dráma a világszerte történetekkel, parabolákkal tanító jezsuita szerzetes Anthony de Mello egyik története nyomán.

    Hogyan, miért alakulnak ki előítéleteink? S ha már kialakultak, hogyan bonthatók le, hogyan alakíthatók át megértéssé? 

       Megjelent: DPM - 19.  1-3.o

Parkőr

" Rég falverő volt. Meggörbült a dologban,

Végül is itt kellett meghúzódnia.

Messze, bányában van egy mérnök fia,

De családos: támaszt hogy reméljen onnan ?

Ősz manó. Jár, hajlong az avarban.

Ha szél mulat, gondosan fölsepri a

Fák filléreit. Abban sohsincs hiba ...

Olykor fölneszel: ni, harkály csőre koppan!

Tán beszélni is elfelejtett. Csak mormog.

Mást nem hall, csak a közeli harangot.

A távolban tetők, antenna tornyok ...

Valamit vár, vár. Naphosszat barangol a

Vén, nyikorgó fák közt, s nem jut ki soha.

Fogoly. Ő a kisváros Robinzona. " 

      Fehér Ferenc vajdasági költő verse az ottani irodalomkönyv tananyaga volt az 1990-es években. Az egyik tóthfalusi szakmai hétvégén - a több mint tucat közül -, az volt  a kérés, hogy a tantervből választott művekkel foglalkozzunk. 

      Úgy gondoltam, a Fehér Ferenc-szonett 14 sorát szinte szétfeszíti a drámaiság, a drámával megvizsgálható  élethelyzetek sora. 

            Ma is így gondolom ...

"Hol a dráma?" 

- beszámoló egy Spárta-dráma tréningről

RÉSZLET A BEVEZETŐBŐL: 

        " A fenti kérdés nem egy társadalomlélektani kurzuson, hanem a Marczibányi tér immár hagyományosnak mondható nyári paralimpiáján hangzott el, ahol értelmiségi fogyatékosok -  fogyatékosok, mert elemi szellemi-lelki igényeiket megfosztottságaik alapján beváltani alig-alig tudók -, elszánt pedagógusok gyűltek össze, hogy szippantsanak egyet a magyar drámapedagógia módszertanának spártai levegőjéből. Az én témaajánlatom kapcsán a lírai alkotások drámás megközelítésének lehetőségeiből.

A foglalkozásra készültömben - és magyar- ill. drámatanári gyakorlatom során - jónéhány Taigetosz-pozitív ötlet merült el a süllyesztőbe. ( A fennmaradtak minőségéről ítélkezzék a kedves olvasó! ) Alapelgondolásom - és egyben a saját kérdésemre történő válaszkeresésem iránya - az volt: hogyan válik el egy hagyományos ( itt most mellőzzük a könyvtárnyi szakirodalmat a "hagyományos" irodalomórák burjánzó típusairól ) verselemző óra az alkalmazott drámajátékkal fűszerezettől, vagy akár a versre épülő komplex drámától. "

                 A terjedelme, esszéisztikus-reflektív jellege mellett az lehet még érdekessége - persze lehet, hogy csak az én számomra - ennek  a dokumentumnak, hogy itt jelennek meg először azok a gondolat- , és ötletmozaikok, amelyek egy 2014-es szakdolgozatban nyerik el többé-kevésbé végleges formájukat. A külön menüpont alatt bemutatott Parkőr, Kőmíves Kelemenné, Apám valcere itt még egy-egy gyakorlat vers-inspirációjaként, és/vagy az elméleti, módszertani megalapozás ösztönző kérdéseit serkentő szövegeként vetődnek fel, mint egy evolúciós folyamat kezdő lépései.

     Megjelent: DPM - 36. ( 2008.)  45 - 51. o.    

"Számvetés" 

     Szilágyi Domokos költészete - s benne a Számvetés c. vers - középiskolában érintett meg először, amikor irodalomtanárunk a sercegő Tesla lemezjátszóra feltette Illyés Kinga igéző előadásában a Lírai óratóriumot.  

    "A boldogság aktív állapot...."; "Jobbra születtünk mindannyian..."  zakatoltak sokszor bennem a Kosztolányi reminiszcenciára épülő vers sorai.  Foglalkozás először Nagyváradon lett belőle, ott történt meg először a vers kapcsán a  "számvető, létösszegző, érték-faggató sorshelyzet(ek) körüljárása". 

      "TALÁLKOZÁS  A VERSSEL" Ez  a címe a Pannon Egyetemen írt szakdolgozatomnak. 

        "Versmegközelítési technikák, verstanítás a drámajáték eszközeivel" Ez az alcíme.

        Ez az egyik vers, amely foglalkozást ihletett. Egy szakdolgozat részlete következik.

Kőmíves Kelemenné

    ŐNATsága már csupán az ajánlott, elolvasható sávba terelte a népballadát, remélem kiűzni nem fogja a tantervből a sokak által a  görög sortragédiák szintjén lévő archaikus-örök történetet.

      Az első, aktív hallgatással, empatikus dörmögéssel kísért, intuíciókat kérő olvasáskor már szinte mindig kijelölődnek a ballada sűrített, drámai pontjai. 

        Azokat keressük a ráhangoló - ám tudatosan választott, mozgásos  - gyakorlatoktól, Alkéstis drámájának megidézésén át, a "Forró székben" vallatható gazdag - ám mégis szegény (?) - Kőmíves Kelemenig.  

Drámajátékokkal Radnóti eclogái felé

      Az itt olvasható óra-leírás egy szigetet képez a Radnóti Miklós életével, költészetével foglalkozó órák sorozatában. Megállítja egy kicsit a tanmenet, tankönyv kínálta, elvárta folyamatot, és dramatikus elemeket, valamint kortárs költői szövegeket emel be a tanulási helyzetekbe egy ritkán hallott lírai műfaj "ürügyén". 

"Erőltetett menet"

Oly korban éltem én a földön,
mikor az ember egy fotelben ülve
rágcsált, sörözött, lazított, butult,
s mint akit magába új vízözön nyel,
bámulta saját vesztét mély közönnyel.

/ Orbán Ottó: Töredék / 

     Ennek a -  szintén szakdolgozati fejezetbe került - verses foglalkozásnak volt egy bemutatója 2003-ban a Marczibányi Művelődési Központban, a Győri Révai Miklós Gimnázium akkori tizenegyedikes tanulóival.  A játszóknak, nézőknek intenzív élményt jelentő foglalkozást azzal zártam, hogy kiosztottam az Orbán Ottó parafrázis versszakait, felkínálva a 21. század eleji közérzetre való költői reflexióval való azonosulást.

   "Csak attól féltem, nehogy majd így legyen, / csak tíz év múlva ne ez a dal legyen..." - dúdoltam hazafelé a sokat próbált Dáciám hangszóróiból szóló Cseh Tamás-dal refrénjét. 

"Apám valcere" 

      Az ír származású, pályája nagy részét amerikai középiskolák angol- ill. kreatív írás tanáraként eltöltött Frank McCourt 69 éves korában megírt A tanárember c. önéletrajza kicsit olyan, mintha Sándor György készített volna egy életút-interjút Mr Keatinggel, a Holt Költők Társasága c. film - pedagógiai világképem alapján szintén osztálytermi hősnek számító - irodalomtanárával. Szellemes, szabad, máztól, pózoktól mentes, (ön)ironikus élveboncolása, pozitív devianciája sokszor jelent menedéket, amikor az ember fel-fellobbanó burn outja miatt olykor görbe útra téved. [...]

      Portréjának megrajzolása, könyvének szakdolgozattá bővíthető ismertetése e sorok íróját is csábítja, most azonban egyetlen részletre koncentrálunk, egy olyan órára, amely gondolkodtatásra ösztönző, kérdésekre épülő, elfogadó, nyitott légkörével az általunk is fontosnak tartott célt szolgálja: a Találkozást.  Egy Theodore Roethke verset ajánl meg az osztálynak a közös gondolkodás céljából.  

         [...]   "Most néhány percig nézzétek át még egyszer a verset. Ülepedjen le bennetek. Szóval mi történt, amíg olvastad?

Hogy érti tanár úr azt, hogy mi történt?

Elolvastad a verset. Ezalatt történt valami, esetleg megmoccant valami a fejedben vagy a testedben, esetleg az uzsonnás dobozodban. Vagy nem moccant meg semmi. Nem reagálhatunk a világ összes ingerére, nem vagyunk szélkakasok.

Mr. McCourt, tulajdonképpen miről beszél?

Arról, hogy nem feltétlenül kell mindarra reagálni, amit a tanár vagy bárki és mond vagy tesz.

Bizonytalan tekintetek. Na hiszen. Ha ezt elmondanák a Stuyvesant bizonyos tanárainak! Egyesek mindent a szívükre vesznek.

Végül is azt akarja, Mr. McCourt, hogy beszéljünk arról, mit jelent ez a vers?

         Bizonyára  McCourt szemléletéből, a könyvéből áradó  kreatív szabadságból / szabad kreativitásból keletkezett az az ihletett állapot, amellyel a Theodore Roethke-vers köré építetettem egy tárgyinstallációkból kiinduló foglalkozást. 

                     A szakdolgozat részlete bőven kitér a kilencedikes gimnazistákkal való tapasztalatokra is.

                     A Szabadszálláson - az akkori Lajtorja csoporttal, 2015-ben  - felvett foglalkozás pedig megtekinthető a YouTube-on:  APÁM VALCERE (drámafoglalkozás )  

 https://www.youtube.com/watch?v=dFVyCL8B4TU&t=113s 

Az öregember és a pokróc 

( tanítási - nevelési [?] - dráma magyar népmese nyomán )

      A tervezésben, megvalósulásban beazonosítható típusjegyekkel rendelkező órának tartom ezt a foglalkozást is. A kérdőjeles megnevezés hosszú gondolatsort nyithatna meg, nem csupán a drámapedagógiai terminus-viták terén, de a diákokkal való együttlétünk primátusát illetően is. Oktatni vagy nevelni? Válaszra most sem mernék vállalkozni, beszélgetni erről a "hozzáértő okos nép gyülekezetében" annál inkább. [...]

        Azonban, végig futva a foglalkozás pontjain, látható, hogy a több foglalkozásleírásra is jellemző, munkaformák szerinti tagolás a 4. ponttól nagybetűs érzelem megnevezésekkel kezdődik. Ez, ha nem is válaszként, de a hangsúly érzékeltetéseként felfogható.  

Hírt vagy életet

       A dráma egyik legerősebb létjogosultságának a döntéshelyzetek vizsgálatát tartom. Ha ez egy nagyon erősen megalapozott dilemma, úgy még inkább.

       Ennek a foglalkozásnak az alapötlete, fókusza egy régi index - tudósítás volt, egy olyan tragikus esetről, ahol a riporter - véleményem szerint - a "megfigyelő" vs. "beavatkozó" dilemmahelyzetében volt. 

          Megjelent:  DPM - 2006. / Különszám - 14-18.

Révész

RÉSZLETEK AZ ÓRA FEJLÉCÉBŐL: 

Téma: Egy szép karrier előtt álló, életvidám, energikus, táncművészettel foglalkozó óvónő váratlan balesetet szenved és tolószékbe kényszerül. Kilátástalanságairól - kilátásairól gondolkodunk közösen, megismerve a valóságból vett történet valódi végkimenetelét is.

Történet: A drámafoglalkozás a Duna TV által 2002-ben készített életinterjú alapján készült.

Tanulási terület: A kiút keresése válságos helyzetekben. A segítői szerep mélységeinek megélése.

Fókusz: 1. Hogyan tud talpra állni az, aki egy sorscsapás révén úgy érzi, elveszítette életének

minden értelmét?

2. Tényleg igaz az, hogy: " Ami nem öl meg, az megerősít" ?

Keret: A játszók a tragédiát elszenvedett főhős ill. annak közeli ismerőseinek, barátainak szerepébe léphetnek a sorsfordulatot jelentő baleset előtti és utáni időkben.